HU | EN | DE

Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár

A Tiszántúli Református Egyházkerület 1557-ben jött létre a debrecen-nagyváradvidéki és a szatmárvidéki egyházak közös zsinatán. Kezdetben erdélyi tájszemlélettel „tiszáninneninek” (Cistibiscana) hívták, csak az 1646-os szatmári zsinattól kezdve terjedt el a nyugati tájszemléletet tükröző „tiszántúli” (Transtibiscana) elnevezés. A magyar reformátusság akkori legnagyobb egyházkerülete a 18. század elején 14 egyházmegyét foglalt magába (beregi, bihari, érmelléki, békési, máramarosi, nagybányai, szabolcsi, szatmári, szilágyi, ugocsai, nagykunsági, középszolnoki, zarándi, debreceni). A zarándi egyházmegye elnéptelenedése miatt a 18. században megszűnt. Az 1821/1822. évi generális konvent utasítására a máramarosi és ugocsai egyházmegyék összeolvadtak, a debreceni és a bihari különváltak (alsószabolcs-hajdúvidéki, illetve nagyszalontai) a szilágyi pedig az Erdélyi Egyházkerülethez csatlakozott. 1909-ben a felsőszabolcsi egyházmegyéből kivált a középszabolcsi. Legnagyobb fejlődésen a békés-bánáti egyházmegye ment át, amely területileg is, népességét tekintve is kerületi nagyságúra nőtt. A kerület egységes életének Trianon vetett véget. Egyházaiból jutott Csehszlovákiának, Romániának sőt a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságnak is. A megmaradó, többnyire csonka 11 egyházmegye alkotta a továbbiakban a Tiszántúli Egyházkerületet. 1952-ben a kommunista államhatalom nyomására a közigazgatási megyék határaihoz alkalmazkodva kilenc egyházmegye szerveződött (bihari, békési, csongrádi, debreceni, hajdúvidéki, nagykunsági, nyírségi, szabolcs-beregi és szatmári). A Tiszáninneni Egyházkerület 1952. évi megszüntetése illetve jelentős részének a Tiszántúlhoz csatolása következtében a megnövekedett egyházkerület 1953-tól, a „Tiszavidéki” nevet viselte, míg 1957-ben vissza nem álltak a régi határok.

A levéltár az egyházkerülethez tartozó különböző egyházi tisztségviselők és intézmények (püspökök, ágensek, konventek, kollégium, egyházmegyék, egyházközségek) irategyütteseiből jött létre. Az egyházkerület levéltári anyagát eleinte a püspökök és egyházkerületi főjegyzők őrizték az egyházkerület ládájában, amelyet püspökváltás esetén már a 17. században is „levéltárátadó bizottságok” vettek számba, és adtak át az új püspöknek. Az egyházkerületi levéltár komolyabb megszervezése akkor kezdődött, amikor 1769-ben a közgyűlés megalkotta a „Superintendensi Archivum” szabályzatát, és 1773-ben levéltárnokot is választott ifj. Szilágyi Sámuel személyében. Ezt követően az egyházmegyékre és egyházközségekre vonatkozó jelentős iratanyag került a levéltárba (egyházlátogatási jegyzőkönyvek, statisztikák, vagyonösszeírások, díjlevelek, alapító levelek, stb.).

Az egyházkerületi és kollégiumi levéltár módszeres rendezése egyszerre indult meg az egyházkerületi közgyűlés 1822. évi rendeletére. Külön egyházkerületi és külön kollégiumi levéltári bizottság létesült, amelyek elkészítették mindkét levéltár elenchusát, majd pedig 1823 és 1828 között az egyházkerületi levéltárat is a kollégiumban helyezték el. A kollégiumi levéltár rendezését 1823-tól Kerekes Ferenc professzor végezte el, az egyházkerületét viszont csak 1867-ben kezdte meg id. Révész Imre levéltáros, aki 1868-ban nyomtatásban is közrebocsátotta a „A levéltárak megóvásáról és rendezéséről, fő tekintettel a magyar protestáns levéltárakra” című tanulmányát. Révész 1881. évi halála után már rendszeresen folyt a segédletkészítés a levéltárban. 1913-ban már két levéltári tiszt és hat írnok dolgozott a levéltáros mellett. A kollégiumi levéltárban 1923 és 1940 között Csikesz Sándor professzor alkotott új rendszert és készített új katalógust. A második világháború alatt széthullott iratok rendezése 1951-ig folyt.

Eközben többször is fölmerült az egyházkerületi és a kollégiumi levéltár egyesítése, de ennek megvalósítására csak 1952-ben került sor, amikor a kollégium levéltárát az egyházkerületi levéltárhoz csatolták, és az intézmény „Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár” néven folytatta működését. 1973-tól igazgatója Kormos László lett. A jó feldolgozottságnak és a megfelelő levéltári segédleteknek köszönhetően az 1990-es évektől a levéltár kutatottsága folyamatosan növekedett.

 

További információk:

Cím: 4026 Debrecen, Kálvin tér 16.

Tel.: (52)414–744/1868–1870

E-mail: trel@freemail.hu

Honlap: http://leveltar.drk.hu/