HU | EN | DE

Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár

A Dunántúl észak-keleti részét magában foglaló székesfehérvári egyházmegye nem tartozik az ország legősibb egyházmegyéi közé. A püspökséget 1777-ben Mária Terézia királynő alapította. Területe korábban a veszprémi püspökséghez tartozott, székvárosa pedig, mint királyi koronázó- és temetkezőhely, kivételezett (exempt) jogállású terület volt. A püspökség területe története során egyetlen egy alkalommal változott. 1993-ban II.János Pál pápa rendelkezése nyomán az egyházmegye elveszítette – a Csepel-szigetiek kivételével – fővárosi és dunakanyari plébániáit, de megkapta Budaörsöt az esztergomi főegyházmegyétől, Tatabánya és Oroszlány környékét a győri, valamint Enying és Lepsény térségét a veszprémi egyházmegyétől.

A levéltár magját azok a Fejér és Pest megyékre vonatkozó iratok alkották, amelyeket a veszprémi püspökség adott át 1777-ben az újonnan alakult székesfehérvári egyházmegyének. A levéltár ettől kezdve a püspökség saját egyházkormányzati iratanyagával bővült. Ez a kezdeti időkben protokollum köteteket jelentett, amelyekbe az ügyviteli iratokat másolták. Vurum József püspök utasítására Aigner Károly dolgozta ki 1816-ban a püspökség sajátos iratkezelési rendjét, mely lényegében a mai napig érvényben van. Az akták tartalmuk szerint kaptak levéltári számot (egy 1191 egységet tartalmazó örökszámos rendszer szerint) és így nyertek elhelyezést hat nagyobb tárgyi sorozatban (minden sorozathoz bizonyos számkontingens tartozott). Ez az iratkezelési rend feleslegessé tette mutatókönyv vezetését. Ebben a rendszerben helyezkedtek el az egyházlátogatási jegyzőkönyvek, a templomszámadások és az anyakönyvi másolatok is, amelyek azonban terjedelmüknél fogva később önálló sorozatok lettek. Az 1930-as években Kuthy István végzett újabb levéltár-rendezési munkálatokat: modernizálta a levéltári számok rendszerét és elkülönítette az iskolai iratokat (scholaria) a plébániai vonatkozású aktáktól. Az iratanyag elhelyezése időrendben három részre különül el: 1777-1945/48 (iskolaügyeknél), 1945/48-1993 és 1993-tól. Ez utóbbi szétválasztás, és ezzel az irattár és levéltár szétválasztása 1998-ban történt meg.

Elkülönül a törzsanyagtól a püspökség gazdasági levéltára, amely az 1930-as években került a püspöki levéltárba. Rendezésekor Kuthy István kiválogatta a régi székesfehérvári prépostság iratait, amelyekből külön gyűjteményt hozott létre. A levéltár igyekezett begyűjteni az egyházmegye területén működött egyéb egyházi intézmények iratanyagát is. Ezek közül a legjelentősebbek az aggpapi intézet és az 1952-ben megszűnt szeminárium levéltárai, valamint az Actio Catholica egyházmegyei szervezetének töredékes iratanyaga. Újabban a levéltár a veszélyeztetett plébániai és esperesi levéltárak mentését is megkezdte.

A székeskáptalani levéltárat 1859-ben rendezték először, szintén örökszámos rendszerben és a székesegyház tornyában levő levéltári helyiségben helyezték el. Kezelése 1961 óta szintén a püspöki levéltárosra hárul, de különállását legalább az intézmény nevében megőrizte.

 

További információk:

Cím: 8000 Székesfehérvár, Városház tér 5.

Levelezési cím: 8001 Székesfehérvár, Pf. 178.

Tel.: 22/510-697

Fax: 22/510-699

E-mail: mozessyg@szfvar.katolikus.hu

Honlap: www.szfvar.katolikus.hu/gyujtemenyek/leveltar/