HU | EN | DE

Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára

Az Országos Levéltár (OL) - más közgyűjteményi társintézményekhez (Magyar Nemzeti Múzeum, Országos Széchényi Könyvtár) hasonlóan - nemzeti kincseket őriz. Az ország történetének elmúlt ezer éve alatt készített alapvető oklevelek, iratok ebben az intézményben találhatók meg a legnagyobb számban. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára jogelődje az 1723. évi 45. törvénycikk rendelkezése alapján 1756-ban kezdte meg működését Pozsonyban, az akkori magyar fővárosban „Archivum Regni" (az Ország Levéltára) néven. 1784-ben költözött Budára. 1874–75-ben tevékenységi körének kiterjesztésével az 1867. évi kiegyezést követően megszűnt korábbi kormányszékek, majd az újonnan felállított minisztériumok, főbíróságok levéltári anyagai is gyűjtőkörébe kerültek, gyökerestől átszervezték. Az intézmény ekkor kapta a Magyar Országos Levéltár elnevezést. 1970-től az 1945 után keletkezett iratanyagokat őrző-gondozó korábbi osztálya Új Magyar Központi Levéltár néven önálló intézményként működött 1992. június 30-ig, ezt követően az 1991. évi LXXXIII. tv. rendelkezésére a két levéltárat az eredeti néven újra egyesítették. 2012. október 1-től Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára néven működik.

Az OL illetékességi- és gyűjtőköre Magyarország központi törvényhozási, közigazgatási (kivéve: honvédelmi) és jogszolgáltatási szerveinek levéltári anyagaira, továbbá az országos hatáskörű hivatalok, intézmények (kivéve: egyetemek, főiskolák), testületek, egyesületek, országos jelentőségű gazdasági szervek,családok és személyek történeti értékű irataira terjed ki. Az 1991.évi LXXXIII. tv. illetékességi körébe utalta a Magyar Dolgozók Pártja (MDP, 1948–1956) és a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP, 1956–1989) iratait. Az intézmény feladata a magyar vonatkozású külföldi levéltári anyag (hungarika) feltárása és másolatainak gyűjtése.

A 1995. évi LXVI. törvény módosítása értelmében az egykori állampárt – az MDP és az MSZMP –, valamint társadalmi és ifjúsági szervezeteinek iratai az állam tulajdonát képezik, és így a Politikatörténeti Intézet levéltárában őrzött közokiratok az országos levéltárhoz kerülnek. A törvény értelmében a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) és a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP), ezek társadalmi szervezetei (a Magyar Partizánszövetség, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, a Magyar Nők Országos Tanácsa), ifjúsági szervezetei (a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége, a Magyar Úttörők Szövetsége), valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a szakszervezeti tanácsok és az ágazati szakszervezetek iratai az állam tulajdonát képezik.

Az iratanyag

Az iratanyag - annak ellenére, hogy a második világháború és az 1956-os forradalom itt igen nagy mértékű pusztulást okozott – folyamatosan növekedett, így az érdeklődőket nem csak az I. kerületi Bécsi kapu téri palotában fogadják (ahol az 1945 előtti források találhatók), hanem az ugyancsak a budai várban lévő Hess András téren (itt az 1945 utáni politikai kormányszervek iratanyagát őrzik), továbbá a Bécsi úton 1994-ben épített épületben (a mikrofilmtár valamint a gazdasági kormányszervek, vállalatok dokumentumai találhatók itt) is.

Az OL honlapja pontos képet ad az őrzött iratanyagokról, itt csupán a Kálmán király által 1109-ben kiadott Veszprémvölgyi alapítólevéllel (Szent István oklevelének átírása görög és latin nyelven) induló gyűjtemény néhány fontos elemét emeljük ki.

Sajnos, az 1526 előtti középkori királyi levéltár a történelem viharai során elpusztult, illetve szétszóródott. Ennek a korszaknak az iratait így csak a múlt század vége óta más irategyüttesekből kiemelt okleveles anyag, a Diplomatikai Levéltár képviseli. A magyar történelem fontos középkori forrásegyütteséről van szó ugyan, nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy a középkorban keletkezett magyarországi dokumentumoknak csupán a töredéke ez. Igaz, más hazai és külföldi gyűjtemények anyagából szép számú oklevelet gyűjtött össze a levéltár másolatban (Diplomatikai Fényképgyűjtemény). 2010 márciusától a Diplomatikai Levéltár teljes képanyaga elérhető az interneten.

A levéltár 1526–1867 közötti iratanyagából elsősorban a központi kormányhatóságok levéltárait kell említeni. A köztörténet, valamint a gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténet nélkülözhetetlen forrásanyagai közé tartoznak a következő irategyüttesek: kancelláriai levéltár (1527–1848.), helytartótanácsi levéltár (1727–1848.), magyar kamarai levéltár (1529–1848), magyar kamara archívuma (benne értékes családi, személyi és egyházi iratok, továbbá az urbaria et conscriptiones, conscriptiones portarum, regesta decimarum sorozatok), szepesi kamarai levéltár (1551–1813) és a királyi jogügy-igazgatósági levéltár (XVIII–XIX. század), valamint az erdélyi kancelláriai levéltár (1686–1848) és az erdélyi hiteleshelyi és kormányhatósági levéltárak (a gyulafehérvári káptalan és a kolozsmonostori konvent országos levéltárai, bennük az erdélyi fejedelmek levéltártöredékeivel, Gubernium Transylvanicum levéltára, főbiztossági, főszámvevőségi és kincstári levéltárak). A jogtörténeti kutatások bázisai az 1526 utáni bírósági levéltárak (kúriai, személynöki, nádori és országbírói ítélőmesteri, tárnoki levéltárak, kerületi táblák levéltárai, erdélyi királyi tábla levéltártöredéke).

Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc idején működött központi szervek iratait az 1848/1849-i minisztérium levéltára foglalja magában. A szabadságharc leverése utáni osztrák abszolutista hatalom időszaka kormányzati szerveinek, valamint az 1860–1861-ben visszaállított magyar és erdélyi kancelláriáknak, helytartótanácsnak és guberniumnak az iratai is megtalálhatók a levéltárban. Feltétlenül szólni kell az ún. regnicolaris levéltárról, amely nem más, mint az 1874-es újjászervezés előtti Archivum Regni (nádori levéltár 1554–1848, országbírói levéltár 1586–1849, az ország levéltára, úgymint az országgyűlési, országhatár-megállapítási iratok, valamint az 1715. és 1720. évi országos összeírások iratai). Kiemelkedő értéket képviselnek a családi levéltárak, a testületek és egyesületek, intézmények, valamint a szabadkőműves szervezetek iratai.

Gyakran kutatottak a különböző gyűjtemények. Így a pecsétgyűjtemény, amely túlnyomórészt 1526 előtti pecsétekről készült pacskolatokat tartalmaz. Ide soroljuk az 1526 utáni gyűjteményt is, amelyből talán a legértékesebbek két XIX. századi nagy magyar személyiség, Kossuth Lajos és Klapka György iratai.

Az 1867-es kiegyezés utáni, 1867–1944 közötti polgári korszak országgyűléseinek és központi kormányszerveinek levéltárai sorában törvényhozási, közigazgatási és jogszolgáltatási szervek iratai egyaránt megtalálhatók. Fontosságuk miatt kiemeljük a miniszterelnökségi levéltárat, továbbá a belügy-, az 1918 utáni külügy-, a pénzügy-, a kereskedelemügyi és a földművelésügyi minisztériumi levéltárakat.

A második világháborút követő évtizedek levéltárban őrzött forrásanyaga folyamatosan gyarapodik.

Az 1992-ben átvett 1948–1989 évkörű pártiratok között őrzi a levéltár a volt Magyar Dolgozók Pártja (1956-ig) és a Magyar Szocialista Munkáspárt levéltári anyagát. A korszak egyik legfontosabb forrásegyüttese a pártok központi, budapesti és Pest megyei testületeinek és apparátusainak iratait öleli fel. Kiemelkedő jelentőségű a „csúcsszervek", úgymint a Központi Vezetőség, illetve Bizottság, a Politikai Bizottság és a Titkárság iratanyaga, továbbá Kádár János főtitkár külön kezelt dokumentum-együttese.

Magyarország gazdaságtörténete kutatásánál nélkülözhetetlen az OL-ban őrzött gazdasági levéltári anyag használata. Ebben a XVII. századtól napjainkig találhatók iratok. Kiemelésre kívánkozik a Magyar Nemzeti Bank, a Pénzintézeti Központ, a második világ-háború után államosított kereskedelmi bankok (pl. Magyar Általános Hitelbank, Pesti Magyar Kereskedelmi Bank), egyéb pénzintézetek, továbbá a bánya- és iparvállalatok fondjai.

Az OL igen gazdag mikrofilmgyűjteménnyel rendelkezik. Magyarország sajátos történelme (1526 utáni másfél évszázados török uralom, Erdély különállása a XVI–XIX. században, 1918-ig Magyarország a Habsburg Birodalom, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia része) különösen fontossá teszi a külföldi magyar vonatkozású levéltári anyag másolatainak gyűjtését. A szomszéd országokban, ezeken kívül Európa más országaiban és az Egyesült Államokban folytatott feltáró munka eredményeként ma már számos külföldi fond dokumentumai férhetők hozzá mikrofilmen a levéltárban.

Az Országos Levéltár különösen kiterjedt kiadói tevékenységet folytat, az intézmény kiadványai: http://mnl.gov.hu/mnl/ol/hirek/kiadvanyok_bemutatok

Adatbázisok:http://adatbazisokonline.hu/kategoria/leveltarak/mnl-ol

Magyar Levéltárak Egyesülete által készített ismertető

 

Elérhetőségek:

I. Bécsi kapu téri épület
Cím: 1014 Budapest, Bécsi kapu tér 2–4. I. em. 28. sz.
Postacím: 1250 Budapest, Pf. 3.
Telefon: +36 1 225 2800 (központ)
Telefon: +36 1 225 2840 (kutatóterem)
Fax: +36 1 225 2817
E-mail: nagykutato@mnl.gov.hu 

II. Lángliliom utcai épület (Óbuda)
Cím: 1037 Budapest, Lángliliom utca 4. I. em. 243.
Postacím: 1250 Budapest, Pf. 3.
Telefon: +36 1 437 0660 (központ)
Telefon: +36 1 437 0667 (kutatóterem)
Fax: +36 1 437 0695
E-mail: okut@mnl.gov.hu

III. Daróczi úti ideiglenes épület
Cím: Budapest, Daróczi út 3.
Postacím: 1250 Budapest, Pf. 3.
Telefon: +36 1 225 2865 (kutatóterem)
E-mail: daroczikutato@mnl.gov.hu