HU | EN | DE

Vörös Géza: Apácák a politikai rendőrség célkeresztjében, avagy mennyit ér egy lehallgatókészülék?

Apácák a politikai rendőrség célkeresztjében, avagy mennyit ér egy lehallgatókészülék?

 

A II. világháborút követő időszakban a politikai vezetést magához ragadó kommunista párt diktatúrájának egyik legfőbb célja az egyházak működésének ellehetetlenítése, a vallásos élet lehetőségének megszüntetése volt. 1950 nyarán „közrendészeti és közbiztonsági” okokra hivatkozva több mint kétezer apácát és férfi szerzetest kényszerítettek rendházuk elhagyására. Bár a Magyar Katolikus Egyház 1950. augusztus 30-án aláírta az állammal azt a megállapodást, amely rendezte viszonyukat, az 1950. szeptember 7-én kihirdetett 34. számú törvényerejű rendelet mégis ‒ négy kivételével ‒ az összes magyarországi szerzetesrend működési engedélyének a felfüggesztéséről szólt. Így a Bíró Ferenc jezsuita szerzetes által 1921-ben alapított Jézus Szíve Népleányai női szerzetesrend is erre a sorsra jutott. A működési engedélyüktől megfosztott nővérek ezt követően csak illegális formában folytathatták egyházi tevékenységüket, amit igyekeztek a lehető legjobban elrejteni a pártállam kutató szemei elől. Az apácák a túlélést is kockáztatva, megpróbálták fogadalmukat és rendi kereteiket megtartani. 1967-ben „Összetartók” fedőnéven bizalmas nyomozást indított a politikai rendőrség egyházi elhárítása a Jézus Szíve Népleányai szerzetesrend tagjai ellen. Az állambiztonság titkos módszereinek bevetésével próbálta mindennapi életüket ellenőrizni, kapcsolattartásukat megakadályozni, hogy ezzel kényszerítsék rá a nővéreket illegális rendi tevékenységük felhagyására. A nyomozati anyagokból kiderül, hogy az apácák hogyan éltek, milyen lehetőségeik voltak a Kádár-korszakban a Vatikánnal kötött megállapodást követően, hogyan szervezték meg a lelkigyakorlataikat, hogyan próbálták biztosítani a fennálló körülmények között a rendi utánpótlást.