HU | EN | DE

Slachta Krisztina: Láthatatlan erőszak. Az állambiztonsági szervek láthatatlan jelenlétének erőterei és ellenségképeinek rendszere – értelmezési és elemzési lehetőségek

Láthatatlan erőszak (?)

Az állambiztonsági szervek láthatatlan jelenlétének erőterei és ellenségképeinek rendszere – értelmezési és elemzési lehetőségek

 

A tanulmány a keletnémet és a magyar állambiztonság történetére vonatkozó kutatások alapján járja körül a láthatatlan erőszak fogalmi értelmezési lehetőségeit a kommunista diktatúrákban, valamint elméleti és módszertani vizsgálatának lehetőségeit és kereteit elemzi. A szovjet blokkhoz tartozó kelet-európai országok állambiztonsági szervei az 1960-as évektől nemcsak vizsgálati módszereikben, megfigyelési és kihallgatási technikáikban lettek egyre kifinomultabbak, hanem az ellenség definiálása, az ellenségképek kreálása is egyre szofisztikáltabb lett, részletes bizonyítás és érvelés eredményeként alakult, miközben egyre inkább elkülönült egymástól az állam és az állambiztonság ellenségeinek köre, széttartóvá vált az állam és állambiztonság  érdekrendszere. Az 1950-es években jellemző nyílt, vagy ugyan titkolt, de a társadalom minden tagja számára nyilvánvaló fizikai erőszakot alkalmazó állambiztonsági gyakorlatot felváltotta az egyre kifinomultabb pszichikai erőszak. Az állambiztonsági ellenőrzés pedig már nem csak a rendszer – nyílt vagy vélt – „ellenségei” ellen irányult, hanem igyekezett minél inkább „átfogni” az adott ország teljes társadalmát és a mindennapi életterek teljes körét, lefedni azt a munkahelyektől a kultúra terein át, az oktatás, a szabadidő, a lakóhelyek, az intézmények teljes palettájáig, a lakosság mozgásának, engedélyezett utazásainak teljes territóriumáig.