HU | EN | DE

Simon Katalin: Szülői betegség – gyermeki gondoskodás. Idősgondozás a 18. századi Óbudán az eltartási szerződések tükrében

Simon Katalin: Szülői betegség – gyermeki gondoskodás. Idősgondozás a 18. századi Óbudán az eltartási szerződések tükrében

A tanulmány a magyarországi szakirodalomban egy eddig kevéssé használt forrástípus, a családfő visszavonulása során keletkezett eltartási szerződéseket, az eltartás gyakorlatát vizsgálja a 18. századi Óbuda mezőváros példáján keresztül. A kora újkori Nyugat-Európában, különösen német nyelvterületen bevett szokásnak számított a családfő visszavonulása, és a gazdaságnak még az örökhagyó életében történő felosztása (Ausgedinge vagy contractual retirement). A jelenség vizsgálatával bepillantást nyerhetünk az özvegyek életébe, az idős szülők és az életerős gyermekek és azok házastársai közötti, sokszor konfliktustól sem mentes kapcsolatába. A 18. századi Óbudán 1800-ig 73 eltartásra utaló forrást találtunk, amit belefoglalhattak végrendeletbe, az osztrák példákhoz hasonlóan házassági szerződésbe, vagy köthettek pro forma eltartási szerződést a felek, hitelesíthették a megállapodást a város tanácsülési jegyzőkönyveiben. Figyelembe véve, hogy a családtagok szóbeli megállapodást is köthettek, elmondható, hogy az eltartás szokása Óbudán is elterjedt, a fennmaradt források alapján elsősorban a németajkú, szőlőműves lakosság körében. Apák és anyák egyaránt éltek a visszavonulás lehetőségével, gyermekeik közül rendszerint valamelyik lányukat, illetve annak férjét választva. A század végére az eltartás feltételeinek részletesebbé válásával igyekeztek a visszavonuló szülők biztosítani helyzetüket. Egy markáns különbség a külföldi példákhoz képest, hogy Óbudán kizárólag élethossziglan kötött szerződésekre találunk példát, meghatározott időre szóló, ideiglenes szerződéseket nem.