HU | EN | DE

Murai András – „A rendszer rajtuk tartotta óvó szemeit”

„A rendszer rajtuk tartotta óvó szemeit” 

Megfigyelések az egykori Gulag-rabok körében 

 

Tanulmányunk azt vizsgálja, hogy a Gulágot megjárt emberek életét hogyan befolyásolta megfigyelésük. A közel harminc, Gulágon raboskodó ember gyermekével készített oral history-interjúban valamennyien kitértek a szülő megfigyelésére, s többen arról is számoltak be, hogyan hatott a besúgóktól való szülői félelem az ő gyermekkorukra. A szovjet lágerekből 1953-ban és 1955-ben hazatért, politikai foglyokként kezelt személyeket a Kádár-rendszerben sokáig megfigyelés alatt tartották. Rendszeresen érdeklődtek felőlük a munkahelyükön, a házmesternél, jelentést írt róluk a szomszédjuk, de volt olyan is, akit arra kértek a munkahelyén, hogy legyen besúgó. Az egykori rabok a megfigyelésektől félve egészen a rendszerváltásig nem merték tartani a kapcsolatot, vagy csak titokban találkoztak. Minderről a második generáció tagjai, a „Gulág-leszármazottak” beszéltek nekünk interjúink során. Az egykori Gulág-rabok és a megfigyelések kapcsolatához hozzá tartozik Rózsás János története is, aki a Gulág-rabok közül először publikálta magyar nyelven tragikus történetét (Keserű ifjúság), ám a 2010-es évek elején kiderült, hogy az 1970-es évek közepétől néhány évig ügynökként dolgozott. Tanulmányunk tehát a túlélők visszaemlékezései, a második generáció tagjaival készített saját interjúink és levéltári anyagok alapján mutatja be, hogyan történt és mit jelentett a megfigyelés a Szovjetunióban raboskodó foglyok életében hazatérésük után.