HU | EN | DE

Huhák Heléna: Megfigyelés másképp. Házi agitáció és egy angyalföldi tanácstag lakólátogatásai

Megfigyelés másképp

Házi agitáció és egy angyalföldi tanácstag lakólátogatásai 

 

A Magyar Dolgozók Pártja a lakosság megfigyelésére az ügynökhálózat mellett más csatornákat is felhasznált. 1948 után a lakóterületi pártmunkában az információszerzés legfőbb módszere a házi agitáció volt, amelyet az agitátorok (más néven: népnevelők) végeztek. Feladatuk a lakosság politikai „felvilágosítása”, a párthatározatok végrehajtására való mozgósítása és a lakók politikai magatartásának, véleményének megismerése volt. A tanácsi rendszer 1950-es bevezetésével a lakásokban gyakran megforduló hivatalos személyek közé a tanácstagok is felsorakoztak, munkavégzésük ugyanis gyakran összekapcsolódott a lakólátogatással. A tanácstagoknak nem volt feladatuk, hogy jelentéseket írjanak az egyes lakókról, de szoros kapcsolatot kellett tartaniuk választóikkal, ezért munkájuk során bejutva a magánterekbe, ők is sok információhoz jutottak. Tanulmányomban a megfigyelés ezen alternatív csatornáit vizsgálom a népnevelők agitációs jelentései és egy XIII. kerületi tanácstag naplója alapján. Arra vagyok kíváncsi, a lakóterületi pártmunkásokat és a szintén e terepen tevékenykedő tanácstagot mi érdekelte az angyalföldi lakosság mindennapjaiból? Milyen társadalomkép bontakozik ki a házi agitációs jelentések és az említett napló bejegyzései alapján? Milyen hatással volt a pártállam képviselői és a lakosság közti beszélgetésekre, hogy azok az állampolgárok otthonában zajlottak? Mit tudhatunk meg a megszerzett információk felhasználásáról? Tanulmányomban ezekre a kérdésekre igyekszem választ adni.

A Magyar Dolgozók Pártja a lakosság megfigyelésére az ügynökhálózat mellett más csatornákat is felhasznált. 1948 után a lakóterületi pártmunkában az információszerzés legfőbb módszere a házi agitáció volt, amelyet az agitátorok (más néven: népnevelők) végeztek. Feladatuk a lakosság politikai „felvilágosítása”, a párthatározatok végrehajtására való mozgósítása és a lakók politikai magatartásának, véleményének megismerése volt. A tanácsi rendszer 1950-es bevezetésével a lakásokban gyakran megforduló hivatalos személyek közé a tanácstagok is felsorakoztak, munkavégzésük ugyanis gyakran összekapcsolódott a lakólátogatással. A tanácstagoknak nem volt feladatuk, hogy jelentéseket írjanak az egyes lakókról, de szoros kapcsolatot kellett tartaniuk választóikkal, ezért munkájuk során bejutva a magánterekbe, ők is sok információhoz jutottak. Tanulmányomban a megfigyelés ezen alternatív csatornáit vizsgálom a népnevelők agitációs jelentései és egy XIII. kerületi tanácstag naplója alapján. Arra vagyok kíváncsi, a lakóterületi pártmunkásokat és a szintén e terepen tevékenykedő tanácstagot mi érdekelte az angyalföldi lakosság mindennapjaiból? Milyen társadalomkép bontakozik ki a házi agitációs jelentések és az említett napló bejegyzései alapján? Milyen hatással volt a pártállam képviselői és a lakosság közti beszélgetésekre, hogy azok az állampolgárok otthonában zajlottak? Mit tudhatunk meg a megszerzett információk felhasználásáról? Tanulmányomban ezekre a kérdésekre igyekszem választ adni.