HU | EN | DE

Horváth József: „Én is anyja lévén leányomnak”

Horváth József: „Én is anyja lévén leányomnak”: Gondoskodás a mostohagyermekekről a 17. századi győri családokban – a végrendeletek tükrében

A 17. századi Győrből fennmaradt 880 darab végrendelet készítői közül 55 férfi utal arra, hogy még egyszer is megházasodott, míg a megözvegyült nők közül 77 kötött újra házasságot – így legalább 132 családban volt esélye annak, hogy különböző házasságokban született gyermekek éljenek együtt. Testálóink közül ötvenen szólnak arról, hogy gyermekeik több házasságukból származnak, 41 pedig mostohagyermekéről is említést tesz; az általuk készített végrendeletek vizsgálata képezi jelen tanulmány tárgyát. Az elemzett győri testamentumokból láthatjuk, hogy a testáló a vele együtt élő mostohagyermekekről többnyire említést tesz, csaknem mindig néven – legalább keresztnéven – említve azokat. Örökössé ritkán – leginkább gyermektelen végrendelkező esetében – lépnek elő, az esetek többségében kisebb-nagyobb értékű hagyományokban részesülnek – ezek a hagyományok azonban csaknem mindig nagyobb értéket képviselnek, mint a távolabbi rokonok részére juttatott vagyontárgyak. Arra, hogy semmit sem hagytak a mostohagyermekek számára, ritkán adódik példa; miként arra is, hogy a végrendelkező édes gyermekeivel egyenrangúként kezelje őket. Ahhoz, hogy az egyes végrendeletekben elszórtan előforduló adatokból összeálljon egy „kerekebb kép” a címben jelzett témáról, esetenként segítségünkre lehetnek a családtagok fennmaradt végakaratai is. Különösen szerencsés a helyzet, ha a férj és a feleség testamentuma is fennmaradt; de – amint az idézett példákból láthatjuk – tovább árnyalhatja a képet további családtagok fennmaradt végrendelete is.