HU | EN | DE

Baráth Katalin: Gegenpressing. Az első stadionépítési láz részvénytársaságai: FTC és MTK, 1908–1943

Baráth Katalin: Gegenpressing. Az első stadionépítési láz részvénytársaságai: FTC és MTK, 1908–1943

A modern „embersport” magyarországi elterjedése az amatörizmus uralkodó ethosza ellenére a kezdetektől rendelkezett legális anyagi vetülettel: az egyletek magas tagdíjat kértek, a felszerelésért és a pályahasználatért ugyancsak fizetni kellett. Ezt a helyzetet változtatta meg léptékváltó módon egy új, tömegek által űzhető és nézhető, a közönség azonosulását könnyen kiváltó sport, a labdarúgás megjelenése és elsöprő népszerűsége. A közönség és a meccsek szaporodásából a 20. század elejének legnagyobb befogadó-képességű pályája, a Millenáris sokat profitált, akárcsak a kor legsikeresebb futballcsapata, a Ferencvárosi Torna Club (FTC). Az FTC sikeresen kovácsolt tőkét a csapat népszerűségéből egy saját, 25 ezer főre tervezett pálya megépítésével. A telket Budapest közönsége, az anyagiakat pedig a ferencvárosiakból verbuvált részvénytársaság és bankhitel biztosították. A részvénytársasági iratok szerint az Üllői úti pálya bevételéből már megnyitása évében, 1911-ben osztalékot fizettek, ellentétben a legfőbb rivális, a Magyar Testgyakorlók Köre (MTK) Hungária úti pályájával, amit 1912-ben avattak föl. Utóbbi szintén részvénytársasági tőkéből és hitelből, ám jóval nagyobb ambíciókkal és összegből épült. Nyereséget csak a világháború után termelt, amikor már az MTK csapata uralta a magyar futballt. A Millenáris, az FTC- és az MTK-stadion elmérgesedő piaci versenye magára a játékra is hatást gyakorolt, bizonyítva, hogy futball és üzlet között már az első világháború előtt kölcsönös függés alakult ki.