HU | EN | DE

Az 1960-es években intézményesülő magyar szociológia társadalmi és politikai környezete

Szabari Vera

Az 1960-es években intézményesülő magyar szociológia társadalmi és politikai környezete

 

A magyar szociológia történetében többször történt kísérlet szilárd intézményrendszer kiépítésére, ezek közül a legsikeresebb (mely intézményi keretek még ma is meghatározók) az 1960–70-es évekre tehető. Ekkor jött létre a szociológia első akadémiai kutatócsoportja, majd kutatóintézete, s ezt követően alakultak az első egyetemi tanszékek, folyóiratok és tudományos társaságok. Vitathatatlan, hogy az 1956-os forradalom után, a szociológia intézményesülése szorosan kapcsolódott az 1960-as évek kádári konszolidációjához, ami többek között a társadalom alrendszereinek bizonyos mértékű önállósulására, a mindennapi élet depolitizálására, a társadalom fogyasztási, modernizálódási igényeinek kielégítésére tett ígéretet. A hazai törekvésekre a szovjet birodalom részeként befolyással bírtak a globális erőviszonyok és legitimizációs küzdelmek is, melyek az 1950-es évektől egyre inkább a gazdaság és technológia (tudomány) területére tevődtek át. Tanulmányom az 1963-ban intézményesülő MTA Szociológiai Kutatócsoportjának létrejöttére és működésére, annak előzményeire és 1968-ban történő intézménnyé válására fókuszál. Célom annak bemutatása, hogy az intézményesülés lépéseiben és a szociológia legitimációs küzdelmeiben milyen szerepet játszottak a korszak reformtörekvései. Kik és hogyan tekintettek a szociológia professzionalizációjára, milyen érvek segítették vagy gátolták a szociológia képviselőit a tudomány, a fennálló politikai rendszer vagy a tágan értelemzett társadalmi tér szempontjából. Munkámban arra is választ kívánok adni, hogy az államhatalom által felvállalt modernizációs ideológia hogyan befolyásolta a szociológia tudástermelését: a megvitatandó problémák kijelölését, a kutatási módszerek kiválasztását, illetve az egyéni és intézményi kutatói stratégiákat.