HU | EN | DE

A magyarországi szociálpolitika és társadalombiztosítási rendszer vagyonvesztése és anyagi stabilizációja 1945 és 1947 között

Cora Zoltán

A magyarországi szociálpolitika és társadalombiztosítási rendszer vagyonvesztése és anyagi stabilizációja 1945 és 1947 között

 

A magyar szociálpolitika történetében is lényeges kérdés, hogyan viszonyul egymáshoz a 20. századi fejlődésének a háborút megelőző és azt követő szakasza. Jóllehet a jóléti állam kutatása az utóbbi időszakban előrehaladt, számos területet alig vagy még egyáltalán nem tártak fel. Az eddigi eredmények alapján nem alakult ki meggyőző tudományos konszenzus, sőt, vita sem az 1930-as évek végétől az 1950-es évek elejéig terjedő átmeneti periódus szociálpolitikájának összefüggő értékeléséről, ami épp a két korszak kapcsolatát érinti. A II. világháború a magyarországi szociálpolitika és társadalombiztosítás vagyoni alapjait is súlyosan érintette. A tanulmányban azt vizsgálom, hogy – kitekintve a II. világháborús anyagi veszteségekre is – a gazdasági újjáépítés és stabilizáció éveiben (1945–1947) miként alakultak a magyarországi szociálpolitika és társadalombiztosítás anyagi viszonyai, elsősorban a vagyonvesztésre és az új anyagi alapok megteremtésére összepontosítva. Az élelmiszerhiány, a gazdasági nehézségek, a munkanélküliség, a hiperinfláció, a vagyonvesztés és dezorganizáció miatt akadozó vagy egyenesen megszűnt szociálpolitikai vagy biztosítási szolgáltatások hozzájárultak a háború utáni évek rendkívül alacsony életszínvonalának kialakulásához és nemcsak egyes társadalmi csoportok (például: nyugdíjasok), de tulajdonképpen az egész társadalom deprivációjához. A betegségi és balesetbiztosítást államkölcsönök segítségével indították újra, míg a nyugdíjrendszer esetén, főként a tartaléktőkék pusztulása miatt, a felosztó-kirovó rendszerre tértek át. Fontos intézkedés volt a családi pótlékok kiterjesztése, illetve a hadigondozottak segélyezése, ahol azonban már a politikai diszkrimináció gyakorlata is megjelent. A pénzügyi stabilizáció után azonban 1947 elejére anyagilag is nagyobb mozgástér nyílt a magyar jóléti állami számára. A tanulmány hipotézise szerint a társadalombiztosítás lefedettségének növekedése és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés kiterjesztése ellenére a pénzügyi stabilitás hiánya és jelentős vagyontestek pusztulása – a több esetben sikeres stabilizációs, majd pedig rekonstrukciós intézkedések mellett – 1945 és 1947 között gyakorlatilag diszfunkcionálissá tette a magyarországi szociálpolitikát. Ezt súlyosbította, hogy az 1938 és 1941 között visszacsatolt, s 1945 után újra elveszített területek társadalombiztosítási javait többnyire sikertelenül kísérelték meg repatriálni. Így a hazai szociálpolitika a szűk keretek között szinte kizárólag csak alacsony szintű alapszolgáltatásokat tudott szavatolni. A vagyoni rekonstrukció csupán 1947 után hozhatott eredményt.