HU | EN | DE

Kós Károly – a 20. század legmagyarabb európai építőművésze – kiállítás a Párizsi Magyar Kulturális Intézetben

A Párizsi Magyar Kulturális Intézet az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karával és Budapest Főváros Levéltárával együttműködésben kiállítást rendezett Kós Károly életművének bemutatására az intézet épületében. A megnyitó időpontját 2020. november 12-re tervezték, de a járványügyi helyzet miatt sajnos nem került rá sor. A kiállítást azonban virtuálisan megtekinthetik az érdeklődők.

Kós Károly „hívó szó” minden magyarnak: mai magyarországinak és romániainak, erdélyinek egyaránt. Kós Károly az építész, a műemlékvédő, az író, a közösségszervező neve egyszerre jelenti a magyarsághoz, az anyagföldhöz, Erdélyhez való ragaszkodást, a maradandó, népi építészetből táplálkozó, de mégis európai építészetet. Magának vallja több tudományág művelője: az építész, a művészettörténész, az irodalomtudós, a történész, a néprajztudós, a magyarságkutató. A kósi életmű rendkívüli összetettségével, szerteágazó mivoltával magyarázhatjuk, hogy mindeddig nem készült a teljes oeuvre-t bemutatni szándékozó kiállítás. Jelen kiállításunk is csak az életmű egy, ám leginkább meghatározó részére, Kós építőművészetére koncentrál.

A kiállítás három témakör segítségével mutatja be Kós építészeti tevékenységét: az első rész (Építész) Kós Károly életútját és munkásságát mutatja be az 1. világháborúig. Ekkor tervezi meg és épülnek meg a legjelentősebb épületei. A második (Stambul) rész Kós I. világháború alatti isztambuli tevékenységébe enged bepillantást. A háború poklát elkerülő fiatal építész az Oszmán Birodalomban akkor újonnan létrehozott Konstantinápolyi Magyar Intézet ösztöndíjasaként megírja Isztambul első urbanisztikai szemléletű modern városmonográfiáját. Kós isztambuli működése párhuzamba hozható Le Corbusier, a 20. század egyik legnagyobb hatású építőművésze tevékenységével, aki ugyanekkor fordult a varázslatos keleti metropolisz felé. A harmadik rész (Erdély) Kós I. világháború utáni tevékenységét mutatja be, amikor az építész a Romániához csatolt Erdélyben telepszik meg és szervezi a kisebbségbe szorult magyarság életét, de közben folyamatosan tervez és irodalmi tevékenységét is kibővíti. A kiállítás számos fotót, tervrajzot is bemutat, az építész kiemelkedő alkotásairól az emeleti kiállítótérben nyújtunk válogatást.

Kós Károly halálakor (1977) a legelismertebb magyar Romániában, Erdélyben, olyan személyiség, aki példát mutatott élni akarásból, közösségszervezésből, toleranciából, pacifizmusból a Trianon után szétszakított magyarság számára az anyaországban és határon túl is, úgy, hogy közben a többségi románságot is tisztelte és együtt is tudott vele működni. Életútja tanulságos és pozitív példa az utókornak is a trianoni békeszerződés 100. évfordulóján.

A kiállítás a Párizsi Magyar Intézet, Budapest főváros Levéltára (BFL) és a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának (SZIEYMÉK) közreműködésével jött létre. Kurátorok: Anthony Gall (SZIEYMÉK) és Kenyeres István (BFL). A kiállításban közreműködött Fabó Beáta (BFL).

nega19-1.jpg
Kós Károly
kos_varjuvar.png
Varjúvár